VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SZERVÁTIUSZ Jenő

( Kolozsvár, 1903. július 4. - Budapest, 1983. szeptember 15. )

szobrászművész

Fia Szervátiusz Tibor szobrászművész. Eredeti szakmája szerint kerékgyártó-kovács, asztalos és szekérkészítő volt. 1925-ben Vágó Gábor műtermében dolgozott a Kolozsvári Iparosegylet ösztöndíjával. 1925–1927-ben Párizsban élt, ahol munka mellett az École Libre esti tanfolyamán tanulta a szobrászatot. 1927-ben beiratkozott a kolozsvári képzőművészeti akadémiára, ahol 1929-ben szerzett diplomát. 1933–1934-ben a sétatéri pavilonban tartott festőiskolát. 1940–1942-ben a csíksomlyói KALOT népfőiskolán tartott fafaragó tanfolyamot. 1948–1949-ben a kolozsvári művészeti iskolában tanított, majd 1949 és 1965 között a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára volt. Hagyatéka a kolozsvári Szervátiusz Múzeumban látható. Díjak, kitüntetések: 1929 Hivatalos Szalon (Salon Official) Simu-díja, Bukarest. 1964 Érdemes művész. 1964 A Román Népköztársaság Állami Díja. 1956 Munka Érdemrend II. fokozata. 1968 Kulturális Érdemrend II. fokozat. 2003 Magyar Örökség díj. Fontosabb alkotásai: A sebesült katona, első világháborús emlékmű (1939, Csíkménaság). Relief (1943, Kolozsvár, Méhes utcai iskola). Tamási Áron-síremlék (Szervátiusz Tiborral), 1971-1972, Farkaslaka. Jókai-emlékkő (Szervátiusz Tiborral), 1978, Pápa. Cantata Profana 1980, Sopron, Erdészeti Egyetem.
I.: KOVÁTS
I.: ~ összegyűjtött művei. = ÚÉ., 1961/20. – ȘORBAN, R.: ~. Bp., 1973. – BANNER Zoltán: ~. Bukarest, 1976. – MURÁDIN Jenő: Erdélyi festőiskolák, Bukarest, 1997. – MKtL XIII. köt. – MvL IV. köt. – RÚL XVII. köt. – ÚMÉL VI. köt.